Kedves Olvasók!

Elérkeztünk a blog történetének tizedik, jubileumi szépségkoktéljához, amelyben az előzetes bejelentés szerint a meghirdetett fotópályázat döntősei kapnak szerepet. Nektek, kedves Olvasóknak pedig itt a lehetőség, hogy kiválasszátok, kik legyenek a pályázat nyertesei!

Emlékeztetőül: két kategóriában versenyeznek a jelöltek, a színes illetve a fekete-fehér képek mezőnyében. A kiválasztott tíz-tíz döntős közül a kategóriánként legtöbb szavazatot kapott kép készítője lesz a nyertes. Szavazni a poszt alján lehet, a szavazatokat 2009. szeptember 6.-a éjfélig lehet leadni.

Köszönet minden kedves résztvevőnek, a döntősöknek pedig sok sikert kívánunk!

Lássuk a mezőnyt!

A gyerekek imádják a vonatokat. Zakatol, kattog, pöfög vagy esetleg morog, pont ez a jó benne. És ha még olyan vonat is van, ami kifejezetten nekik lett szánva, hát azt gyorsan ki kell ám próbálni! A nyáron nyitott kocsikkal közlekedő, télen pedig még hangulatosabb tájon futó Gyermekvasútra ülünk fel.

A vasút első, a Széchenyi-hegytől induló 3 km-es szakaszát 1948-ban adták át, majd 1950-ben nyílt meg a végleges végállomás, Hűvösvölgy. Az izgalmas út során rengeteg látnivaló akad: maga a kicsiny vonat, a szép budai hegyvidék, kilátás a városra, óriási szakadékok és az alagút! Az alagút mindig egy külön élmény, hiszen a vonat egy darabig teljes sötétségben is halad, amit még a felnőttek is élvezni szoktak (esetenként jobban is). Nem szabad megfeledkezni az állomásokról sem: mindegyikük hangulatos épület szépen megtervezve, természetes díszítésekkel és szép festményekkel, mozaikokkal igazodva az egykori úttörővasút hajdani képéhez.

Szép környezetben, jó levegőn

Szép és érdekes nem feltétlenül csak egy épület vagy egy park lehet. Sőt, nem is feltétlenül kell, hogy ember alkotta képződmény legyen. Képzeljük el, hogy olyan fővárosunk van, amelyben ősrégi természeti alkotások is megtalálhatók. Ezt eddig nem nehéz. Viszont képzeljük azt el, hogy mindez a föld alatt van, ráadásul ebből élből kettő is kiépített útvonallal várja a látogatóit. Most ez egyikbe ereszkedünk le, egészen pontosan a Pál-völgyi -barlangba.

A barlang 1919-től látogatható kiépített szakaszán vezetők segítségével, eleinte még kardiblámpákkal világították meg, melyeket 1927-ben cseréltek le villanyvilágításra. A járatok feltárása a mai napig folyik, jelenleg 13 km-nyi a feltárt hossz, melyből 500 méter tekinthető meg a nagyközönség számára, hiszen élőben a legszebb. Egy hűsítő hétvégi programnak a hely tökéletes, melyet garantáltan nem csak a kicsik tudnak élvezni!

Bejárat és lejárat

Ha nem tudnánk, nem is hinnénk, hogy vasbetonból készült. Pedig így van. A Szentháromság téren álló épület eredetileg pénzügyminisztériumnak épült, melyet 1904-ben adták át, azóta viszont sok más funkciót is betöltött. Megálmodója, Feller Sándor egy gazdag díszítésű, ámulatba ejtő palotát alkotott, ahol a modern szerkezet takarására kifejezetten régies motívumok és formák együttesét alkalmazta.

Minisztériumi pályafutása végétől a Műegyetem kollégiumaként működött ahol a Várklub is üzemelt, majd Művelődési Vezetőképzőként és Levéltárként funkcionál tovább. Mi most a belsejében teszünk egy kisebb látogatást, minden egyes apró részlet a padlótól a plafonig egyedülállóan gyönyörű szép.

Régiesen, népiesen

Ezen a bizonyos napon ünnepi alkalomból az első rakétákat 1927-ben lőtték fel a Gellérthegyről. Az ünnep alkalma az idők során sok változáson ment keresztül, de a legtöbb embert egyszerre megmozgató esemény Budapesten kétségkívül az augusztus 20-i tűzijáték.

Már a várakozásnak is egy különleges hangulata van: találni kell egy jó helyet a nézelődéshez és mikor a közvilágítás fényei kialszanak körülöttünk, tudjuk már, hogy a következő percekben bámulatos élményben lesz részünk. Természetesen az eredeti látványt egy fénykép sem adhatja vissza, szépsége miatt viszont a blog nem tekinthet el tőle!

Íme néhány emlék